Kertészkaland

I. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumban A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba' Indulnak…

November végén egy napig havazás volt nálunk. Csodaszép lett minden, főleg az örökzöldek. A madáretetők is benépesültek, hamar megtalálták az eleséget a cinkék, verebek és a zöldikék.

  Túl vagyunk már a kerti munkákon, tavaszig alszik minden. Összegyűjtöttük a lehullott leveleket, komposztba kerültek a növényi maradványok. Felszereltük a madáretetőket, így várjuk a telet. A képeken az októberi őszi kert részletei vannak.

Most megmutatom pár képen a szeptemberi kert néhány részletét. Ilyenkor az ősz kezdetén színesedik a kert, túl vagyunk a munkák nagyján, készülünk a télre.

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már…

  Sándor napján megszakad a tél, József napján eltűnik a szél, Zsákban Benedek hoz majd meleget, Nincs több fázás, boldog, aki él. Már közhírré szétdoboltatik, Minden kislány férjhez adatik, Szőkék legelébb, aztán feketék, Végül barnák és a maradék.      

  Kertészkedem mélán, nyugodtan, Gyümölcsfáim közt bíbelek; Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg; Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban - S ifjú nő, szemfödél alatt. Kevés ember jő látogatni, Az is csak elmegy…