Régi vágyam volt, hogy legyenek tyúkok a ház körül. Ezt a tervet sikerült is megvalósítani a múlt év őszén, amikor új helyre költöztünk.
Öt fiatal kendermagos jérce és egy kakas költözött a baromfiudvarba. Az épület adott volt, ezt kimeszeltem, kaptak egy kerek rudakkal ellátott ülőkét a kb. 8 m2 területű ólba. Egy régi lapos vesszőkosár ki lett bélelve szalmával, ez lett a tojófészek. Mivel közeledett már nagyon az ősz, egy etetőláda is bekerült a helységbe, valamint egy 5 literes önitató. Egy másik önitató került a kifutóba is, hiszen napközben többnyire kinn tartózkodnak a tyúkok a saját udvarukban és a kertben, a tyúkólba nappal csak tojni járnak. A talaj homokos, így könnyedén kapirgálnak és porolnak is. Nappal kinn vannak, este sötétedéskor szépen bemennek az óljukba. Be is zárjuk őket éjszakára, mert a szomszédok figyelmeztettek, hogy télen gyakran előfordul róka is a környéken.
Szeptember végére betakarítottunk szinte mindent a kertben, így szabad prédává vált a kert a tyúkok részére. Reggeltől estig kapirgálnak, szedegetik a gyomokat, gyommagokat, terménymaradványt és a talajban lakó kártevőket. Persze megdézsmálták a még tőkén maradt szőlőt is, de pl. az ősszel dugdosott vöröshagymát és a fokhagymát nem bántották, pedig csak egy madzaggal lett körbevéve, ezt is csak jelzésnek tettem, hogy tudjam, hova dugdostam. Meglepő módon eddig nem mentek egyszer sem a hagyma közé, a zöldellő szamócást is békén hagyták. Hatalmas tankcsapdákat kapartak, ott porfürdőztek. Az év közben gyűjtött komposztot is eléggé szétkaparták, de majd tavasszal a kerti munkák kezdetén eligazgatjuk, szétterítjük a megmaradt anyagot a veteményeskertben.
Kedves, barátságos állatok. Egy csapatban sétálgatnak, bogarásznak egész nap, a kakas felügyel rájuk úgy, hogy néha elég félelmetes is, mert minket is el akar zavarni a tyúkok közeléből. Burkus kutya sem kivétel, vele is harcba száll és elzavarja, ha közeledik hozzájuk.
Az unokáim óvodából hazafele menet szinte naponta meglátogatnak, első dolguk, ha ideérnek, hogy összegyűjtik a tojásokat és kukoricát morzsolnak nekik. A kukorica a kertben termett, amikor beérett, akkor begyűjtöttük és csövesen tároljuk éppen azért, hogy a gyerekek etetni tudják őket. Etetéskor vigyáznunk kell a kakasra, mert a tyúkok közel jönnek hozzánk egy kis külön eleség reményében, a kakas meg védelmezné a tyúkokat tőlünk és támadna is. A férjem megmondta neki, hogy pörkölt lesz belőle, ha ránk támad.
A gyerekek nagyon szeretik a baromfiudvar lakóit, de mégsem játékszerek, ezért nevet sem adtunk a baromfiaknak. Gondoskodunk róluk, jól tartjuk őket, de nem díszállatok. Gazdasági állatok, azért tartjuk őket, hogy hasznunkra legyenek, legyen tojásunk és a végén megesszük majd őket.
Takarmányozásuk egyszerű. Ad libitum, azaz tetszés szerint tápláljuk őket. Egész nap van vegyes szemes termény az etetőládájukban, ami törött kukoricából, búzából és tritikáléból áll, amihez néha kapnak egy-egy marék napraforgó magot, ami a cinkéknek és más madaraknak van szánva. Természetesen imádják az ételmaradékot, száraz kenyeret, így nálunk semmi nem megy veszendőbe. A konyhából kikerülő zöldség- és gyümölcsmaradványokat is szívesen fogyasztják. A tojás héját apróra szoktam összetörni, majd azt is megkapják. Annyira apróra kell törni a héjat, hogy ne ismerjék fel, hogy az a tojás héja, nehogy rászokjanak a saját maguk által tojt tojásokra. A tyúkok vegyes élelmére szívesen rájárnak a szarkák, de már varjút is láttam a komposzt körül.
Nincs velük sok bajunk, naponta elmossuk az itatójukat, friss ívóvizet kapnak, pótoljuk nekik a takarmányt. Az óljukat 2-3 hetente kitakarítjuk. A trágya a talajba dolgozva a veteményeskertben hasznosul majd.
A tyúkok tartásáról, takarmányozásáról, szaporításáról és más tyúkokkal kapcsolatos dolgokról sok érdekesség és információ olvasható a Tyúkudvar blogon.