A veteménybab (Phaseolus vulgaris), népies megnevezése paszuly, paszulyka, fuszulyka. Nagyon sok fajtája van, kiskertemben zöld és fehér hüvelyű bokorbabot vetettem az idén, mert termesztése nem bonyolult. A zöldbab gyakran szerepel alapanyagként a konyhámban, de száraz babból készült ételeket is szívesen főzök. Amit frissen, zölden nem fogyasztunk el, azt fagyasztással tartósítom, de a termés egy részét hagyom beérni és száraz babként használom.
Május elején vetettem az első babot, majd két hét múlva újabb sorokat vetettem, hogy sokáig legyen friss zöldbabom. Meleg- és vízkedvelő növény, így ennek figyelembe vételével lett helye a kertben kukorica és tök társaságában. Folyamatosan, hetente kétszer szedtem a szépen növekvő hüvelyeket és öntöztem is, így majdnem 6 hétig folyamatosan termett a zöldbab.
Sorba vetettem a magokat 5-6 cm távolságra egymástól 50 cm-es sortávolsággal, de 50 cm x 50 cm-es fészekbe is vethető fészkenként 6-8 darab mag 4-5 cm mélységbe. A vetés előtt egy éjszakára vízben áztattam a babszemeket, hogy gyorsabban kicsírázzanak. Vetés után megöntöztem a sorokat, mert a bab növekedése során vízigényes növény, termésével meghálálja a rendszeres öntözést. A vízhiánytól szenvedő növény eldobja virágait és nem terem. A növényágyást gyommentesen tartom, egyszer megkapáltam, aztán már csak kitéptem a kikelő gyomokat és szedegettem a növényekről a támadó kerti csigákat.