Minden kertben igen zavaró tényező a gyomosodás, bár jelző értékük van a gyomoknak, jelzik a kert talajának állapotát. A csalánfélék például nitrogéndús talajt jeleznek, a szarkabáb meszes termékeny talajon érzi jól magát. A disznóparéj, apró szulák, tyúkhúr nitrogénben és humuszban gazdag talajt jelez.

A gyom a termesztett haszonnövények között megjelenő idegen növényi egyed, melyet nem szándékosan vetünk. A gyomok gátolják a vetett, ültetett növényeink fejlődését, elveszik előle a fényt, a talajban levő tápanyagot és vizet. Nálam is nagy gond most még a gyomosodás.

Kertemet vegyszermentesen művelem, így szóba sem jöhet semmilyen kémiai anyag a gyomirtáshoz, maradnak a hagyományos módszerek. A sorközöket kapálom, a növények mellől meg kézzel gyökerestül kihúzgálom az éppen ott nem kívánatos gazt. Nem hagyom, hogy magot hozzanak a gyomnövények, így hátha kevesebb lesz majd jövőre, bár a magjuk a széllel, madárürülékkel, komposzttal, szerves trágyával könnyen bekerül a kertbe. A kitépett dudvát a sorközökben hagyom, ami esetleg nagy, azt a komposztra teszem. Külön kezelem a tarackot, a gyökereit összeszedem, hogy ne tudjon szaporodni.

A kerítés mellett néhány gyomnövényt meghagyok a kertben, hiszen igen tetszetős növények és hasznosak is, némelyikük gyógynövény. Így maradt pár tő pipacs, szarkabáb, árvacsalán és bükköny is a kertben, ezek vonzzák a lepkéket, rovarokat. Több tő csalán is van a kertben, ezekből készítem a csalán tápoldatot a palántáknak.

Nincs kegyelem viszont a tyúkhúrnak, porcsinnak és a szőrös disznóparéjnak. Szervestrágyáztam a kertet, a trágya tele lehetett gyommaggal, mert folyamatosan újabb egyedek kelnek ki, főleg a paréjból, bár naponta küzdök vele.