Tavasszal a szomszéd Kati nénitől kaptam pár tő „évelő” spenótnak mondott palántát. El is ültettem, vártam, hogy megerősödjön, növekedjen, majd hogy étel is készüljön belőle. Húsos levelei dísznövényre emlékeztettek, nem a hagyományos kerti spenótra. Még sose láttam ilyen növényt, így utána néztem, hogy mit is kaptam, mert igazából nem nagyon hasonlított a megszokott spenóthoz. Az interneten találtam meg, hogy új-zélandi spenótom van, amit vajspenótnak, örökös spenótnak is neveznek.
Pozsgás növény, vastag, sötétzöld húsos levelei és fiatal hajtásvégei fogyaszthatók. Igazából nálunk egyéves, lágyszárú növény. Azért gondolják évelőnek, mert jelentéktelen, apró sárga virágai alig látszanak, nem is gondolnánk, hogy a beérett magokat láthatatlanul szétszórja és tavasszal ez kel ki. A régi tövek télen éghajlatunkon kifagynak.
Melegigényes, gyors növekedésű növény, kártevője nem jelent meg nálam. Nyáron rendszeresen öntöztem és gyommentesen tartottam a területét. Kb. egy négyzetméternyi területet nőtt be a szőlőlugas alatt az a néhány tavaszi palánta, most ősszel nem fogom eltakarítani a területet, várom, hogy tavasszal majd megjelenjenek az áttelelt magból kelt új növények.
Az új-zélandi spenót jelentős ásványianyag- és vitamintartalommal rendelkezik, zsírégető hatású, felhasználása változatosságot hoz a konyhánkba. Elkészítse hasonló a kerti spenóttal, párolhatjuk, főzhetjük, de zöld saláta vagy pesto és töltelék is készíthető belőle.
