A metélőhagyma (Allium schoenoprasum) vagy más nevén pázsithagyma, pázsitfű és a német nevéből snidling, snittling az egyik legkorábbi zöld fűszernövény a kertben, bár termesztőedényben, cserépben egész évben növeszthetjük akár a konyhánk ablakában is. Ízletes, húsos levele frissen a legízletesebb, főzni nem is szokták, mert elveszti aromáját. Megszórhatjuk vele szendvicseinket, ízesíthetjük leveseinket, húsételeket, szószokat, mártásokat, főzelékeinket, de kellemes ízt ad a friss, zöld salátáknak is. A metélőhagyma leveleit apróra vágva meg is száríthatjuk, majd üvegekbe téve, sötét helyen tárolva szárítva is használható, bár ekkor már intenzív ízét, illatát és vitamintartalmát eléggé elveszti.
A metélőhagyma hidegtűrő, évelő növény, ezért már kora tavasszal elvethetjük az apró, fekete magokat, melyek lassan csíráznak, 3-4 hetet is várni kell, hogy első levélkéi megjelenjenek. Tápdús, laza szerkezetű talajt igényel, az öntözést meghálálja, de jól viseli a szárazságot is. Árnyékban és tűző napsütésben is jól érzi magát. Ágyásszegélynek is vethetjük, mert a sűrűn elszórt magokból szép pázsit lesz, az uborkaágyás szélén külön hasznot hajt, mert csökkenti a gombás növénybetegségek veszélyét. Nem csak konyhakertbe, hanem a dísznövények mellé is érdemes egy-egy sort vetni vagy csoportosan tőosztással szaporítani. Ehető, rózsaszín lilás virága igen mutatós a kertben, de ételeinket is díszíthetjük virágával.
3-4 évig maradhat egy helyben, utána érdemes új helyet keresni számára a kertben. Gyomtalanításon kívül más gondozást nem nagyon igényel. Virágzása után a beérett magokat összegyűjthetjük, ilyenkor eltávolítjuk a száraz magszárat.
Ősszel ültessünk cserépbe is metélőhagymát, majd hűvös, világos helyen tartva télen is lehet friss fűszernövényünk.